Vendégelőadás

 
December 11-én, csütörtökön 16 órától Szekrényes István egyetemi adjunktus (Debreceni Egyetem, BTK, Filozófiai Intézet) tart vendégelőadást.
Az előadás címe: A félreértés magánya. Nyelv, megismerés és értelmezés Francis Ford Coppola Magánbeszélgetésében.
Helyszín: Böhm Károly terem, BBTE Főépülete, Farkas/Kogălniceanu u. 1. sz., I. emelet.
 
A kurzus Francis Ford Coppola Magánbeszélgetés (The Conversation, 1974) című filmjére épül, amely a Watergate-botrány politikai és kulturális kontextusában született, és amely a megfigyelés, az információ feletti kontroll, valamint az erkölcsi felelősség kérdéseit vizsgálja. A film máig is érvényes problémákat vet fel az etika, az episztemológia és a hermeneutika metszéspontjában, különös tekintettel arra, miként torzulhat a jelentés technikai közvetítés, előfeltevések, valószínűnek tetsző narratívák és értelmezői döntések révén. Coppola alkotása nem csupán bűnügyi thrillerként, hanem a megismerés korlátairól szóló filozófiai parabola gyanánt is értelmezhető.
 
Az előadások középpontjában a film narratív és értelmezési tengelyét képező inkriminált kulcsmondat – „He’d kill us if he got the chance” – félreértelmezésének részletes elemzése áll. A kurzus arra vállalkozik, hogy bemutassa: miként válik egy grammatikailag és szemantikailag többértelmű kijelentés a cselekményt meghatározó tényezővé, és hogyan lepleződik le fokozatosan az értelmező vakfoltja. A mondat hangsúlyozásának, intonációjának és pragmatikai beágyazottságának változásai kiváló lehetőséget nyújtanak a nyelvfilozófia, különösen a beszédaktus-elmélet, valamint a pragmatika alapfogalmainak alkalmazására.
 
A nyelvi elemzést a filmesztétikai megközelítés egészíti ki: a hanghasználat, az ismétlés, a montázs, illetve a szubjektív és objektív perspektívák váltakozása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a néző is részesévé váljon az értelmezési bizonytalanságnak. A film hangkulisszája és vizuális komponáltsága szoros kapcsolatban áll azzal az episztemológiai kérdéssel, hogy mit jelent „tudni” valamit technikailag közvetített információk alapján, és hol húzódik az értelmezés felelősségének és lehetőségeinek határa.
 
A filmtörténeti és elméleti kontextus szélesebb perspektívába helyezését Michelangelo Antonioni Nagyítás (Blow Up, 1966) című filmjének bevonása biztosítja, amely Julio Cortázar novelláján alapul, és szintén a reprezentáció, a bizonyíték és a bizonyosság problematikáját állítja középpontba. A két film összehasonlító elemzése lehetőséget kínál arra, hogy a hallgatók különböző művészeti és kulturális közegben vizsgálják a megismerhetőség határait, valamint azt, miként válik a technikai rögzítés – hang vagy kép – egyszerre a tudás forrásává és akadályává.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!