Elhunyt Vajda Mihály, Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Vajda Mihály az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia-német szakán szerzett diplomát 1960-ban, 1961-tól a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott. Ekkoriban Lukács György tanítványi köréhez, az ún. Budapesti Iskolához tartozott. 1973-ban politikai okok miatt elbocsátották, kezdetben szellemi szabadúszóként dolgozott, majd az 1970-es és 1980-as években elsősorban Németországban, de New Yorkban és másutt is volt vendégprofesszor. 1990-tól a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1996 és 2000 között ugyanott a Filozófiai Intézet, 2005 és 2009 között pedig az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója volt.
Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, magyar, angol és német nyelven, olyan különféle kutatási területeken, mint a 20. századi német fenomenológia és egzisztenciafilozófia (Edmund Husserl, Max Scheler és Martin Heidegger munkássága), a társadalom- és a politikafilozófia, a posztmodern filozófiája, stb.
Vajda Mihály – vagy ahogyan mindnyájan szólíthattuk: Misu – az 1990-es évektől intézetünk visszatérő vendégelőadója, filozófus barátja volt: nem sokkal a rendszerváltás után, már 1990-ben, a debreceni filozófia tanszék munkatársaival együtt ellátogatott Kolozsvárra; az 1990-es években több nagy sikerű (román nyelven szinkrontolmácsolt) előadást tartott a magyar és román nyelvű egyetemi hallgatóság számára; rendszeresen publikált folyóiratainkban, filozófiai esszéiből két román nyelvű válogatás is megjelent. 1999-ben a Babeș-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává (Doctor Honoris Causa) avatta, 2010-ben az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság Bretter-díjában részesült.
Drága Misu, nyugodjál békében!