A szakdolgozat kivitelezésének és megvédésének követelményrendszere

I. Általános követelmények:

1. A BBTE 554/2009.01.15. számú Záróvizsga  szabályzata alapján  az az alapképzést

lezáró  államvizsga  egy  szakdolgozat  elkészítését,  valamint  a  szóbeli  bemutatását  és megvédését foglalja magában.

1. A hallgatók a II. tanulmányi év végéig kiválasztják a szakdolgozat témáját és egyeztetnek a szakirányító oktatóval. A témaválasztás, illetve a szakirányító megválasztása a III. tanulmányi év első félévének végéig szükség esetén módosítható. A

III. év második félévének kezdetétől mind a választott téma, mind pedig a szakirányító véglegessé válik, a továbbiakban nem módosítható.

1. A szakdolgozat kidolgozása során a hallgató és a szakirányító oktató kötelesek folyamatosan együttműködni; a hallgatónak érvényesítenie kell a szakirányító által megfogalmazott szakmai elvárásokat és utasításokat.

A hallgatói együttműködés hiánya esetén a szakirányító visszautasíthatja a dolgozat irányítását.

A  szakirányítóval  történő  előzetes  konzultációk  és  a  szakirányító  észrevételei alapján végzett módosítások nélkül leadott dolgozat nem fogadható el.

1. Egy szakirányító oktató egy vizsgaidőszakban (az alapképzésben és a mesterképzésben együttesen) legtöbb 10 szakdolgozat irányítását vállalhatja.

II.  Felépítés, elrendezés:

• Külső borító - 1. sz. melléklet
• Címlap - 2. sz. melléklet
• Tartalomjegyzék, a fejezetcímek oldalszámaival
• Rövidítések, mellékletek jegyzéke
• Szöveg:
  • Bevezetés
  • Kidolgozott fejezetek
  • Következtetések
• Szakirodalom, a szerzők nevének betűrendes sorrendjében;
• Függelék, mellékletek (amennyiben szükségesek).
• Nyilatkozat (a dolgozat szerzője és a szakirányító aláírásával) - 3. sz. melléklet

III.   Tartalmi követelmények:

1. Bevezetés (2–5 oldal)
   • a téma körvonalazása; a probléma tömör megfogalmazása;

• a témaválasztás megindoklása
• a témaválasztás újszerűsége, eredetisége
• a témával kapcsolatos kutatási eredmények számbavétele;
• a dolgozat célkitűzései; a kutatási hipotézis felvázolása;
• a vizsgálati módszerek, eljárások ismertetése.

1. Kidolgozás (30–35 oldal)
   • a gondolatmenet fejezetekre való tagolása (3–6 fejezet);
   • a probléma világos, strukturált felvázolása, kifejtése;
   • a tanulmányozott szakirodalom kritikai feldolgozása;
   • az álláspontok érvekkel való alátámasztása;
   • a saját elgondolások összevetése a könyvészeti megközelítésekkel;
   • problematizálás; interdiszciplinaritás;
   • újszerűség, az egyéni hozzájárulás és az eredetiség elemeit;
   • a szaknyelvi terminológia helyes használata;
   • logikus, koherens gondolatmenet, gondozott stílus, helyesírás;
2. Konklúziók (2–5 oldal)
   • a hipotézis igazolása;
   • az elért eredmények összegzése;
   • az eredmények kritikai összevetése a kezdeti célkitűzésekkel;
   • az egyéni hozzájárulás kiemelése;
   • a kutatás folytatásának lehetőségei.

IV.   A szakirodalom:

• Ajánlatos a szakirodalom három nyelven való tanulmányozása (a magyar és a  román

mellett még legalább egy idegen nyelven).

• A szakirodalmi jegyzéknek legalább 25-30 címet kell tartalmaznia; a téma alapkönyvészetére és az újabb kutatási eredményeket bemutató szakmunkákra egyaránt ki kell terjednie.

-  Internetes szakirodalom:

• internetről letöltött szövegek szakirodalomként való felhasználása csak abban az esetben fogadható el, amennyiben a vizsgált problémakör számára ténylegesen nincsenek vagy hozzáférhetetlenek a nyomtatásban is megjelent szakmunkák;
• az  internetről   letöltött  szöveg  nem  helyettesíthet  nyomtatásban   megjelent

szöveget;

• internetes forrásból származó információk, szövegek felhasználása csakis a pontos honlapcím és a forrás felhasználási időpontjának a megadásával fogadható el;
• az internetes forrásnak hozzáférhetőnek kell lennie a szakirányító és az értékelő bizottság tagjai számára;
• az internetről letöltött címek nem haladhatják meg a felhasznált szakirodalom 30%-t.

IV.   Etikai követelmények:

• Plagizálás,     másolás     (szövegeknek,     szövegrészeknek     az     internetről     való

átvételét/átmásolását is beleértve) szigorúan tilos;

• Idézés csakis idézőjelek használatával és a forráshely pontos megjelölésével történhet;

• Más szerzők gondolataira való bármilyen hivatkozás csakis a könyvészeti forrás pontos megjelölésével történhet;
• Az etikai követelmények be nem tartása a dolgozat visszautasítását, a hallgatónak az

államvizsgáról való azonnali kizárását vonja maga után.

V.  Formai követelmények:

Terjedelem:

• 40–100 oldal, A4-es méret; számítógépes szövegszerkesztés;
• Normal 12 pontos Times New Roman betűtípus; 1,5-ös sortávolság; 2,5 cm lapszél, jobb- és balszélen rendezett (Justify) sorvégekkel.

A szövegszerkesztés:

• A gondolatmenet fejezetekre való tagolása:
  • a fejezetcímek középre rendezve [14 pontos kövérített (Bold) betűkkel]
  • alfejezetek címei balra rendezve [12 pontos dőlt (kurzív = Italic) betűkkel]
  • alfejezeten belüli alfejezetek címei balra rendezve (normál 12 pontos betűkkel)
  • fejezetek, alfejezetek számozása – két lehetőség:

a)   3.   3.1   3.1.1.   3.1.2.   3.1.3. stb.

b)   II.   1.   a.   b.   c.  stb.

• Bekezdések   használata   szükséges,   a   program   bekezdésformázó   lehetőségeinek alkalmazásával. (Bekezdésformázásra nem használjuk a Tab-ot!)
• A szövegen belüli felsorolás:  1)   2)   3)  vagy a)   b)   c).
• Táblázatok, képek, grafikonok középre igazítva, alattuk megszámozva, középre igazított címekkel ellátva.
• Kiemelések a szövegben – dőlt betűs (kurzív) szedéssel; különleges esetben félkövér (Bold) szedéssel; aláhúzást, ritkítást ne alkalmazzunk.
• A műcímek kiemelése a főszövegben szintén dőlt betűs (kurzív) szedéssel történik; a

folyóiratcímek minden esetben dőlt betűs (kurzív) szedéssel jelennek meg.

• Az évszázadokat általában római számokkal szokás írni.
• Zárójelek –  kerek ( ), szögletes [ ] és csúcsos < > zárójelek használhatók, amennyiben szükséges.
• Idézetek  –  az  idézőjelek  („...”)  használata  minden  esetben  kötelező;  idézeten  belüli

idézetet »...« idézőjelekkel jelöljük.

• Az  idézetekbe  beszúrt  kiegészítések  szögletes  [  ]  zárójelek  közé  foglalandók;   a

kihagyások jelölése: [...].

• A szerző általi kiemelés: [Kiemelés tőlem – V. K.]
• A kiskötőjelek, nagykötőjelek, gondolatjelek különbségtevő használata (Pl. kiskötőjel: Hume-tól; nagykötőjel: Kolozsvár–Budapest, 112–120;

gondolatjel: ...részeit – azokat...);

• A lábjegyzetszám a központozási jelet minden esetben követi és nem megelőzi;
• Oldalszámozás feltétlenül szükséges – fent (lent), középen, arab számokkal.

A lábjegyzetek:

• Általában  a  főszöveg  gondolatmenetétől  eltérő,  vagy  a  gondolatmenetet   megtörő

megjegyzések, kiegészítések, magyarázatok, pontosítások lábjegyzetbe kerülnek.

• A könyvészeti utalások, hivatkozások is (ilyen irányú opció esetén) helyet kaphatnak a lábjegyzetben.
• Szintén helyet kaphat a lábjegyzetben:
  • hiteles magyar fordítás nélküli idegen nyelvű idézet, amennyiben a szerző az idézet tartalmát saját átültetésben, idézőjel nélkül beépítette a főszövegbe;
  • a  főszövegben  előforduló  hiteles  magyar  fordítás  nélküli  idegen  nyelvű idézetnek a szerző által készített magyar fordítása.
• Alkalmazzon minden esetben lábjegyzeteket és ne végjegyzeteket!
• Használjon automatikus sorszámozást!
• A főszövegben
• A  lábjegyzetek  szövegének  szerkesztésére  is  érvényesek  a  főszöveg  szerkesztési szabályai!
• A  lábjegyzetek  szövegszerkesztését  a  főszöveg  szerkesztésétől  függetlenül  el  kell végezni!

A szakirodalomra való hivatkozás:

(a központozást az adott példák mutatják)

• A szerző két változat közül választhat:

A változat: A szöveg között (a dolgozat főszövegében és a hozzá tartozó lábjegyzetekben) kerek zárójelben, a szerző nevének, a megjelenés évének – amennyiben az illető szerzőtől több mű szerepel a szakirodalomban – valamint az oldalszámoknak a feltüntetésével történő hivatkozás. Pl. (Nagy 1991. 234.),   (White   125.), (Eliade 1997.

25–34.)

Ez a változat feltételezi a szakirodalom neki megfelelő összeállítását.

B változat: A hagyományos jegyzetelési eljárás alkalmazása, lábjegyzet formában.

• a szakirodalomban megjelenő könyvészeti adatokat (kiadó, kiadás helye, ideje) nem szükséges a hivatkozás során ismételten feltüntetni; elégséges a szerző nevének (általában keresztnév nélkül), a mű címének – amennyiben az illető szerzőtől több mű szerepel a szakirodalomban – és az oldalszámoknak (adott esetben sorszámoknak vagy paragrafus számoknak) a feltüntetése;
• több szerző esetén csak az első szerző nevét tüntetjük fel, a többiekre et alii rövidítéssel utalunk;
• tanulmánykötetek esetén a szerkesztő neve jelenik meg (szerk.) ill (ed.) rövidítéssel;
• szerzőkollektíva által összeállított kézikönyvek esetén csak a könyv címe jelenik meg;
• ugyanarra  a  szerzőre  (műre)  történő  egymást  követő  hivatkozások  esetén  a  Uo.

(ugyanott) jelölést alkalmazzuk;

• ugyanarra a műre történő, más jellegű hivatkozások után visszatérő hivatkozás esetén

I.m. (idézett mű) jelölést alkalmazunk.

• a hivatkozásokban a mű címe dőlt betűsen (kurziválva) jelenik meg. Heidegger: Lét és idő. 351.
• amennyiben a dolgozat szerzője nem egy idézet vagy egy kiemelt gondolat helyét adja meg, hanem egy hosszabb gondolatmenetet a saját szavaival rekonstruál, akkor a Vö. (vesd össze) jelölést kell alkalmazni.

Vö. Heidegger: Lét és idő. 225–232.

• Ha ugyanannak a gondolatnak más előfordulási helyeire is hivatkozik, akkor a „lásd” jelölést kell alkalmazni.

Heidegger: Lét és idő. 115. Ezzel kapcsolatban lásd még...

A szakirodalmi jegyzék összeállítása: (Szakirodalom, Bibliográfia)

• A szakirodalmi jegyzékben felsorolt művek a névsorba rendezett szerzői nevek szerint követik egymást!
• Ajánlatos a) az elsődleges szakirodalmat, b) a kiegészítő irodalmat és c) a könyvészeti segédeszközöket (tankönyvek, szótárak, lexikonok, stb.) külön csoportokba rendezni.
• Fontos,  hogy  tüntessen  fel  minden  olyan  művet  a  szakirodalomban,  amelyre  a szövegben hivatkozás történik!

-   A   szakirodalomra   való   hivatkozási   opciótól   függően   a   szakirodalmi   jegyzék összeállítására két lehetőség kínálkozik:

1. Aki az A változatos hivatkozási módot választotta, a következőképpen járhat el:

1. a szerző teljes neve [nagybetűvel írt családnév, kisbetűvel írt keresztnév (vagy a keresztnév iniciáléja) (idegen nevekben a családnévtől a keresztnév vesszővel elválasztva; ha a névben iniciálé vagy rövidítés szerepel, ezt a névtől szintén vessző választja el)];
2. új sorban: a mű megjelenési évszáma (ugyanabban az évben több mű  megjelenése

esetén  a,b,c-vel  megkülönböztetve,  pl.  1995a  1995b),  a  mű  címe  (kurziválva),  a  mű alcíme (amennyiben van ilyen, kurzív) kiadó neve, kiadás helye.

• tanulmánykötetek esetén a szerkesztő teljes neve, utána a szerk. (magyar) vagy az ed. (idegen) rövidítéssel, zárójel nélkül;
• több szerző esetén a neveket három szerzőig kell feltüntetni; ilyenkor a neveket nagykötőjelek kapcsolják össze;
• háromnál több szerző esetén az első szerző (szerkesztő) neve után az et alii rövidítést kell alkalmazni;
• szerzőkollektíva által összeállított kézikönyvek, segédkönyvek esetén a szerző nevét a

mű címe helyettesíti, a cím első szavát nagybetűvel írva;

• gyűjteményes kötetekben, tanulmánykötetekben megjelent közlemények esetében: a tanulmány szerzőjének neve, a tanulmánykötet megjelenési éve, a tanulmány címe, In: a tanulmánykötet szerzője, vagy szerkesztője (amennyiben azonos a hivatkozott tanulmány szerzőjével, akkor csak Uő:, azaz ugyanő), a kötet  címe  (kurzív),  kiadó  neve,  kiadás helye, a tanulmány első és utolsó oldalszáma;
• folyóiratokban megjelent közlemények a következő módon jeleníthetők  meg:  szerző neve, a folyóirat megjelenési évszáma, a közlemény címe, a folyóirat címe  (kurzív), száma, a közlemény első és utolsó oldalszáma;
• szükség esetén zárójelben megadható a fordító neve, az első kiadás éve, stb.
• A központozást az alábbi példák mutatják: HEIDEGGER, Martin

1989 Lét és idő. Gondolat, Budapest. POPPER, Karl R.

1998 Igazság, racionalitás és a tudományos tudás gyarapodása. In: Laki János szerk.:

Tudományfilozófia. Osiris Kiadó, Budapest. 107–120. BRUNCSÁK István

2001 A halott Isten öröksége. Kellék. 21. 7–18.

1. A B változatos hivatkozási mód választása esetén az előbbiek a következőképpen módosulnak:

HEIDEGGER, Martin: Lét és idő. Gondolat, Budapest, 1989.

POPPER, Karl R.: Igazság, racionalitás és a tudományos tudás gyarapodása. In: Laki János szerk.: Tudományfilozófia. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 107–120.

BRUNCSÁK István: A halott Isten öröksége. Kellék. 2001. 21. 7–18.

Figyelem!

A felsorolt követelmények be nem tartása esetén a dolgozat nem fogadható el. Hiányos

teljesítésük rontja a dolgozat minősítését.

x x x

VI.   A szakdolgozat értékelése:

• A szakdolgozatot a tudományos szakirányító az Értékelő lapon feltüntetett szempontok

szerint 1–70 ponttal értékeli – 4. sz. melléklet.

• A  szakdolgozatot  a  védés  előtti  héten  a  vizsgabizottságnak  még  legalább  egy  tagja megvizsgálja és a védés alkalmával szóbelileg véleményezi;
• A dolgozat véleményezésre kiadható doktoranduszoknak, valamint az illető szakterület ismert kutatóinak; a véleményező a szakvéleményét vagy írásban eljuttatja a vizsgabizottsághoz vagy pedig élőszóban a bizottság elé terjeszti, személyesen megjelenve a védésen;
• A véleményezők az észrevételeiket kizárólag a dolgozatra, a teljesítményre összpontosítják, s a dolgozatból vett példák és érvek segítségével támasztják alá; személyeskedő, szubjektív indíttatáson alapuló, szakmai elfogultságot tükröző véleményezés és értékelés nem fogadható el.

VII.   A szakdolgozat bemutatása és megvédése:

• A  védés  nyilvános;  a  jelenlevő  szakemberek,  más  végzős  hallgatók  kérdéseikkel,

észrevételeikkel bekapcsolódhatnak a védés menetébe;

• A bizottság a védést 1–30 ponttal értékeli.

a)  a dolgozat bemutatása:

• A  dolgozat  szerzője  tömören,  tagoltan  összefoglalja  a  témaválasztás  indoklását,  a

dolgozat problémafeltevését, hipotézisét, a kutatás kivitelezésének és a dolgozat megírásának körülményeit, módszereit, lépéseit, a felhasznált szakirodalom ismertetését, az elért eredményeket, a levonható következtetéseket, az egyéni hozzájárulás mibenlétét, a folytatási lehetőségeket;

• A védőbeszédből egyértelműen ki kell hogy derüljön annak a filozófiai szakterületnek a beható ismerete, amelybe a dolgozat tematikája illeszkedik.

b)  a szakmai véleményezés és értékelés:

• A dolgozat szakirányítója ismerteti a teljesítmény értékelését, megfogalmazza a kritikai

észrevételeit és javaslatot tesz a dolgozat minősítését kifejező pontszámra.

• A bizottságnak az a tagja, aki előzetesen megvizsgálta a dolgozatot, szintén ismerteti a véleményezését.

c)  kérdések: