Amikor egy város vagy annak egy része ünnepli a maga életmódját és kultúráját, az összegyűltek számára bemutatásra kerül, hogy az egyes hivatások és intézmények hogyan vesznek részt ennek az életmódnak és kultúrának a megteremtésében. Az egyetem a tudástermelés intézménye, a filozófia pedig a tudás- és magatartásmódok kísérleti terepe, amely a magán és a közélet számára is ötletadó lehet. Noha a filozófiai gondolatok nem munkaeszközök és nem is fegyverek, képesek új szemléletet nyújtani a tudás és az élet megújítása számára. Mi történik viszont akkor, amikor az életmód, a kultúra vagy éppen az oktatás fenntartása válik kérdésessé?
Egy olyan időszakban, amikor a rossz államháztartás, az aránytalan közteherviselés és a túlköltekezés költségvetési hiányt okozott, és ennek csökkentésére a kormány szigorú megszorításokat léptet életbe, felmerül a kérdés, hogy a lakosság mit gondol ezekről a megszorításokról. Ez különösen azért égető kérdés, mert az utóbbi évtizedek társadalomtörténeti folyamatait szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy mai társadalmaink hovatovább eltávolodnak az egyéni függetlenségnek, a szabadságnak és a nyitottságnak még attól az ígéretétől is, amelynek a megvalósítására a nyugati demokratikus társadalmak törekedtek, nem is beszélve a szolidaritásnak és a kollektív felelősségnek attól a gondolatától, amely a szociális intézmények erkölcsi alapját képezte. Ahhoz, hogy az együttélés elfogadható feltételeit kialakítsuk, nem a piac alkímiáját kell megértenünk, hogy elsajátítsuk a tökéletes versenyképesség szempontjait, nem is a politikai érvényesülés és befolyásolás populista logikáját, hanem az együttműködést vonzóvá tevő elveket, amelyekre közintézmények, egyéni életlehetőségek és egymást inspiráló szociális alkotókészség építhető. Aktuális kérdéseink a következőképpen merülnek fel: mit hoznak a megszorítások a terhek társadalmi elosztása, a jólét, a lehetőségek és a kiszolgáltatottság szempontjából? Hogyan kellene ezeket méltányosan elosztani? Mit jelentenek az olyan fogalmak, mint a társadalmi igazságosság, a szolidaritás, a méltányosság? Úgy merül-e fel a kérdés, hogy ki mit érdemel vagy inkább úgy, hogy mivel tartoznak az emberek egymásnak? Valóban szabadak és egyenlőek vagyunk-e mindannyian? Függetleníthető-e a jövő az erőforrások jelenbeli elosztásától? Felvethető-e egyáltalán az igazságosság mint méltányosság kérdése anélkül, hogy figyelembe vennénk a terhek társadalmi megoszlását, illetve az állam és a társadalom viszonyát közvetítő intézmények szükségességét?
Az így felmerülő kérdések nem pusztán társadalmi kihívásokból, hanem azokat végiggondoló filozófiai kérdésfelvetésekből származnak. Három alkalomra tervezett (augusztus 21–23., du. 15:00–17:00 óra között) filozófiai műhelybeszélgetéseink során többek között arra a kérdésre keressük a választ, hogy a neoliberális kurzus miért tudta elhitetni napjaink társadalmával, hogy az egyenlőség kérdése sérti a hatékonyság, az érdem és az egyéni felelősség elveit, és hogyan kényszerítette mellékvágányra nem csak az elosztás, hanem az igazságosság és az egyenlőség kérdéseit is.
Az első alkalommal ismertetni szeretnénk az egyenlőtlenségek kérdéskörét, ezen belül konkrétan is megvitatni Atkinson és Piketty empirikus téziseit és Rawls méltányosságként értelmezett igazságosság szemléletét az egyenlőtlenségek problémájának az etikai vetületeiről. A második nap kerülne sor a rawlsi elmélet disztribúciós vonatkozásainak behatóbb, illetve a különféle Rawls-kritikáknak, illetve a neo-rawlsiánus elméleteknek az ismertetésére (a disztibutív paradigmától a relációs egalitarizmus kérdésköréig). Különleges adalék itt Daniel Chandler megjelenés előtt álló Szabad és egyenlő című könyvének problémafelvetése a fordító (Fekete László) közreműködésével. A harmadik alkalommal az egyenlőtlenségek kérdésére vonatkozó megoldási javaslatokat szeretnénk bemutatni, kezdve az igazságosságot előtérbe helyező, negatív libertariánus válaszoktól a progresszív adózás vagy épp az alapjövedelem lehetőségének felvetésén keresztül, vagyis egészen a radikális libertariánus, és az újabb típusú szocialista javaslatokig (vagyis Nozicktól Van Parijson keresztül Fraserig) terjedően.
Az igazságosság és az egyenlőtlenség/egyenlőség kérdéskörére vonatkozó szakirodalom, az abban előforduló alapvető fogalmak, problémafelvetések, megoldási javaslatok ismertetésével és körüljárásával az a célunk, hogy árnyaltabbá tegyük a problémáról szóló honi diskurzust, illetve hozzájáruljunk ahhoz, hogy a honi közbeszédben érdemi vitákra kerüljön sor a témában.
Bibliográfia:
Anthony B. Atkinson: Egyenlőtlenség. Mit kellene tennünk? Kossuth, Bp., 2017.
Thomas Piketty: Az egyenlőség rövid története. Corvina, Bp., 2024.
John Rawls: Az igazságosság elmélete. Osiris, Bp., 1997.
Amartya Sen: Az egyéni szabadság mint társadalmi elkötelezettség, in Kindler József – Zsolnai László (szerk.): Etika a gazdaságban. Keraban, Bp., 1993.
Thomas Nagel: Egyenlőség, Világosság 1998, 7-8, 67-82 (vagy in Huoranszki Ferenc (szerk.): Modern politikai filozófia. Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 1998, 78-94).
Bernard Williams: Az egyenlőség eszméje, Világosság 1997/2, 24-39.
Daniel Chandler: Free and equal. What Would a Fair Society Look Like? Allan Lane, London, 2023.
Elizabeth S. Anderson: What is the point of equality, Ethics, vol. 109, 1999/2, 287-337.
Samuel Scheffler: The Practice of equality, in Carina Fourie, Fabian Schuppert, and Ivo Wallimann-Helmer (eds.): Social Equality. On What It Means to Be Equals. Oxford University Press, 2015, 21-44.
G. A. Cohen: On the currency of egalitarian justice, in On the Currency of Egalitarian Justice, and Other Essays in Political Philosophy. Princeton UP, 2011, 3-43.
Robert Nozick: Elosztási (disztributív) igazságosság, in Huoranszki Ferenc (szerk.): Modern politikai filozófia. Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 1998, 141-160.
Philippe Van Parijs: Alapjövedelem: egy egyszerű és erőteljes gondolat a huszonegyedik század számára, Esély, 2010/5, 9-41.
Nancy Fraser: Kannibál kapitalizmus. Open Books, Bp., 2024.
Nancy Fraser: A tőke és a gondoskodás ellentmondásai, Fordulat 24, 2018, 89-108.